The Hunting of the Snark

Blurb

A The Hunting of the Snark Lewis Carroll 1874-es nonszensz-verse, amely a titkozatos Snark elejtésére induló szürreális expedíció történetét meséli el. A szedett-vedett vadászcsapat tagjainak nevét nem, csak a hivatását tudjuk meg: az útra a Csengős, az Inas, a Bokrétakötő, az Ügyvéd, a Kereskedő, a Billiárdkészítő, a Bankár, a Hentes, a Pék és a Hód indul.
A vers eseményei éppolyan abszurdak, mint maga a küldetés: miután a térkép – egy üres papírlap – alapján az utazók hajója kiköt egy szigeten, a Csengős elsorolja a Snark öt ismertetőjelét, amiről a Péknek eszébe jut nagybátyja intése, miszerint a Snarkok egy része Boojum, és ha velük találkozik, nyomtalanul el fog tűnni. Megkezdődik a vadászat; a Hód örök barátságot köt a Hentessel, akitől addig tartott, mióta kiderült, hogy az csak hódokat vág le; az Ügyvéd egy bíróságról álmodik, ahol a Snark egy disznó védője, akit az ólja elhagyásával vádolnak; a Bankárt megtámadja egy Bandersnatch; végül a Pék vad ordibálással hívja a társait: megtalálta a Snarkot. Közeledtükben még hallják utolsó, elhaló kiáltását – „ez egy Boo...”, – de odaérve nem lelik, nyomtalanul eltűnt a Snarkkal együtt, amely Boojumnak bizonyult.