Songs of innocence and of experience = Az ártatlanság és a tapasztalás dalai

Blurb

Az ártatlanság és a tapasztalás dalai az angol költő és festő, William Blake két verseskötetének a címe. Habár Az ártatlanság dalai először önállóan jelentetek meg 1789-ben, úgy tartják, hogy A tapasztalás dalai mindig elválaszthatatlan része volt a teljes műnek, melyet 1794-től adtak ki egyben.
Az ártatlanság dalai a természetes ártatlanságát és örömét írják le, éltetik az önzetlen szeretetet és az Istennel való szorosabb kapcsolatot. Ebben a könyvben található a híres Blake költemény, „A bárány”. Ezek a költemények általában pozitív kicsengésűek, pásztorénekhez hasonlatosak és gyermekekről illetve az ő szemszögükből mesélnek.
Ezzel tökéletesen ellentétesen, A tapasztalás dalai inkább a felnőttkor anyagi világa és annak erkölcsi bűneiből fakadó romlottság, egyszóval a gyermeki ártatlanság elvesztéséről szólnak, mint például a „A tigris”. Itt már komor hangulatú versek szerepelnek, melyek sokkal komolyabb témákat boncolgatnak. A két könyv versei közül a többség párosítható, oly módon, hogy egy bizonyos helyzetet kétféleképpen fest meg, egyet az „ártatlanság”, másikat pedig a "tapasztalás" szűrőjén keresztül.